Blog

Rusztikus virágláda készítése 1. rész
2017.03.08. 14:17:13

Rusztikus virágláda készítése 1. rész

Ezt speciel itthonra készítem, de később ki fogom számolni, mennyibe is kerülne. Ha csak azt nézem, hogy vörösfenyő, és eszméletlen nagy a súlya, akkor már gondolhatjátok: nem lenne olcsó. Viszont évekre, évtizedekre tervezve! :-) De nézzük, hogyan is épül, hátha valaki közületek kedvet kap a megépítéséhez.

Mivel adott a hely, ahova elkészítem e ládát, így a méretei is adottak. Minimum 45 cm, maximum 55 cm széles legyen, magassága kb. térdmagasság, szélessége pedig 100 cm körül legyen.

Stílusban is sok a lehetőség, gondolkodtam akácfa rönkben, vízszintes lécekből végén csapolással készítettben és még sok fajtában, de a sok-sok gondolkodást követően az tetszett meg, ahol az oldalfal függőleges lécekből áll, és van „talpazata és teteje”. Szerintetek ennyi elég egy tervhez?

 

                                    

A megvalósítás során még azt tartottam szem előtt, hogy a rusztikus jellege megmaradjon, így kényszerűen nem tökéletes csapolásokkal és nem teljesen sík felületekkel dolgoztam. Jó duma, ha véletlenül nem sikerül minden passzentosra, de az asszony beveszi! :-) És persze egy kis Rustica Design is bele kell hogy férjen, mint a végén látható lesz.

Anyag:

A láda anyaga mint már olvashattátok vörösfenyő. A vörösfenyő a legkeményebb fenyőfélék közé tartozik, így kimagasló a tartóssága kültéren is. Ettől függetlenül kezelést igényel, akár az időjárás viszontagságai, akár az UV sugárzás miatt.

Felületkezelés:

A dilemmám ott kezdődött, hogy egy kültéri virágosláda belső fele folyamatos vizes, nedves, párás környezetben van. Hiába tartós anyag a vörösfenyő, ezt valamivel kezelni kell, ha nem akarok még egy külön betétet a virágládába. Márpedig azt nem akarok. Így két gondolatom támadt. Az egyik hogy csónaklakkal kezelem le a belső felületet, mindazt a részt, ami a nedves földdel, vízzel találkozhat. A másik pedig az olajfesték. Utóbbi mellett döntöttem, majd kiderül jól-e? :-) És hogy miért? Az a múltbeli tudásom és tapasztalatom, hogy az olajfesték jobban tűri az anyagmozgást, mint a lakk. Okosabbak esetleg majd reagálnak erre a felvetésemre, van már kommentmezőnk is itt a blogbejegyzés alatt, hála a webfejlesztőnk kitartásának és tudásának! Innen is üdvözlöm, a tartozásomat sem elfelejtve! :-) De térjünk vissza a felületkezelésre. A külső rész Renners vékonylazúrt kap, a kerítésünk (ami szintén vörösfenyő) felületkezelésével összhangban.

 

Készítés:

4 méter hosszú, 15 cm széles colos deszkáim vannak a célra. Első körben ezeket 1 méteres darabokra vagdostam dekopír fűrésszel, illetve kellett 4 db kicsit hosszabb is. Minden  deszkát meggyalultam, de csak annyira, hogy a nagyon szőrös külső felülete eltűnjön, illetve hogy egyforma vastagságot kapjak a gyalulás végén. Az egész szálat egyben is meg lehetne gyalulni, de egyedül dolgozva, sokkal könnyebb a kisebb darabokkal foglalatoskodni. (azt itt azért hozzátenném, hogy volt pár deszkám elfekvő készlet még a kerítés anyagából, ami már kezelt, gombamentesítővel és vékonylazúrral, így azt is elhasználtam az első ládához) A gyalult 1 méteres deszkákat ezután 44 cm-esre vágtam, ez lett a láda magassága. Ezeken a kisebb darabokon mind a két széléről (átellenes oldalon) ki kellett marni a deszka vastagságának a felét. A mellékelt képen jobban látszik, mint leírva. Ez azért kell, hogy a nagyon változó külső hőmérséklet és páratartalom miatt „mozgó” fa alkatrészek elmozdulása esetén se legyen a láda oldala „lyukas”, ne maradjon rés a deszkák között. Igaz ugyan hogy minden egyes deszkát egymáshoz is ragasztottam, de az időjárás nagy úr, nagyobb mint bármi más a földön. A marás természetesen egyszerűen kiváltható egy asztali körfűrésszel is, esetleg bátrabbak próbálkozhatnak kézi körfűrésszel, az időmilliomosok pedig vésővel! angel

Ezt követően a deszkákat alul is, felül is egy egy merevítőléchez ragasztottam és csavaroztam. A csavarozásnál mindenképpen elő kell fúrni, hiszen nagyon a deszkák végein, a bütühöz közel csavarozunk, így hajlamos a csavar szétfeszíteni a deszkát. Így tettem mind a 4 oldallal külön-külön. Ha minden igaz, akkor már van 4 nagyon merev oldalfalunk. Dobjuk össze őket és már kész is van, ugye?

 

Részben igen, hiszen tényleg össze kell állítani a 4 oldalt, és összeragasztani, összecsavarozni. Ha lehet akkor belülről. Mivel van a ládánkban belülről körben lent is és fent is egy merevítő léc, így a láda aljára már csak beszabunk pár darab lécet. Nekem 46 cm-es darabok kellettek, szám szerint 7. A két szélső sarkát szépen kivágva azok is a helyükre tehetők. Ezt a padlózatot nem kell lerögzíteni! A rajta levő virágföld súlya úgyis leterheli, viszont ezek érhetnek el leghamarabb, így a cseréjük is megoldható. Egyedül a középső darabot csavaroztam le a helyére, ennek annyi a magyarázata, hogy középütt is legyen egy átkötés a két oldal között, ami nem engedi szétfeszülni az egy méter hosszú ládát. Így azért már kezd láda formája lenni. De mintha még hiányozna valami, nem?

Na jó, akkor rakjunk rá alsó és felső párkányt. Mindjárt pofásabb. Természetesen ezt is majd ragasztva, csavarozva, a csavarok pedig belülről haladjanak kifele. Ehhez kellettek az 1 méternél hosszabb darabok, amit a legelején említettem. No lassan már csak elkészül, hiszen már csak a 4 darab lábat kell alárakni, ami bármekkora lehet, én egy 10 x 15-ös darabra gondoltam, de ez már a következő bejegyzés része lesz, hiszen ekkor már igen csak későre járt, el is fáradtam, gondoltam szép lesz ez a láda ha sikerül valamelyik nap befejeznem és felületkezelnem.

Magyarul, iszom egy sört. Ilyenkor leülök a majdnem kész művem elé, kortyolgatom a sörömet és nézem a majdnem kész művemet, és azon agyalok, hogy miért is csak: majdnem kész? Kortyolok, agyalok. Kortyolok, agyalok. Kortyolok, újat bontok, agyalok. És ilyenkor jönnek az ötletek. Áhh, ezt nem így kellett volna csinálnom, amazt jobb lett volna, fordítva, itt máshogy is csapolhattam volna stb. Ehhhhh sok hülyeség, igyunk inkább még egy kortyot! Hoppá-hoppá, álljunk csak meg egy pillanatra, hiszen Rustica Design vagyunk vagy mi a szösz, akkor még rusztikusabb legyen ez a virágláda. És felpillantva a műhelyből a házunk ereszére, és az ott levő dísz mintájára (mely szintén saját tervezésű és készítésű) már pontosan tudtam, hogy mi hiányzik az összképhez. 

 

 

Mert hiányzik, de ezt már csak a következő bejegyzésben tudjátok meg. Érdemes lesz várni rá, érdemes lesz visszanézni, azt is elolvasni, szerintem gyönyörű lesz a végeredmény. Hogy csigázzam az érdeklődéseteket, még ide rakok két képet a következő posztból: az egyik az alsó-felső párkány derékszögű összeillesztésénél fúrt csaplyukakról, hogy milyen szép lett cheeky, a másik pedig a díszlécekről, amitől olyan igazi rusztikus hangulata lesz a ládánknak. Folytatás egy hét múlva!