Blog

Mert nem kezdhetünk a 2. bejegyzéssel
2017.03.01. 18:36:10

Mert nem kezdhetünk a 2. bejegyzéssel

Mit is írhatna, egy blogoláshoz nem értő ember élete első blogbejegyzésébe, és a honlapja indulásakor?

 

Írjon a terveiről? Írjon a honlapról? Vagy írjon a termékekről? Vagy írjon magáról, magunkról, hogy kik is vagyunk?

 

Kattints, és kiderül.

A kérdés még mindig adott, de lehet, hogy minden szóba kerül itt lentebb. Mert valahol el kell kezdeni a blogot is és az új vállalkozást is, és ha olvassátok akkor bátorítsatok. Írjatok egy jó szót akár e-mailben, akár a facebook oldalunkon, akár régimódiasan: LEVÉLBEN! De tényleg, küldjetek nekünk igazi levelet. Szép papírra, kézírással. Ma 2017. 03.01-e van, mikor írom e sorokat. Ha Te 2017 év végén, vagy 2018-ban vagy még később olvasod e sorokat, akkor is írj. Minden IGAZI levélnek örülünk.

De lehet te is megfogalmazod a kérdést, hogy mi a fr...ancot írjak nekik, hiszen nem is ismerem őket. Ok, láttam a honlapjukat, a termékeket, de mégsem ismerem a mögöttük levő személyeket.

Ebben tökéletesen igazad van, így pár szót szólnék magunkról. A többes szám azért, mert amit itt láttok a honlapon, azt 2-en készítjük, vagy 5-en. 2-en, mert az effektív munkát a feleségem és én végezzük, de mégis 5-en, hiszen az inspiráció, a szeretet, a lélek, az energia a 3 fiunk által termelődik. Ha elolvastátok a „rólunk” menüpontot, akkor megértitek. Ha nem akkor is megértitek! :-)

Szóval most bemutatkozunk: Én aki írom e sorokat, Horváth József vagyok, könyvelő.

O-óóó. Nem, nem a vállalkozás könyvelője, hanem a famunkák bitang elkövetője. Könyvelőnek tanultam, 25 éves szakmai múlttal a hátam mögött döntöttem el, hogy abbahagyom. A papír közel áll a fához, anyai nagyapám emléke pedig hozzám. Az ő kicsinyke műhelyének illata, az emlékek, az általa készített famunkák sokasága élt folyamatosan bennem, míg egyszer csak a műhelyasztala hozzám nem került. Minden egyes kalapácsütés, minden egyes verejték és vércsepp emléke, energiája ott van azon a műhelyasztalon. És higgyétek el volt verejték és vér az életében. Ha csak annyit említek nektek, hogy 7 év orosz hadifogság után tért haza a szerelméhez (nagyanyámhoz), akkor el tudjátok képzelni az életét. És mindezen szörnyűségek után, a lányai és unokái iránt érzett szeretete vitte előre, előre egészen 82 éves koráig. Régi történet ez, nem is erről szerettem volna nektek mesélni, hanem magunkról.

Szóval könyvelőből avanzsálódtam fanyűvővé. Autodidakta módon, mert élveztem.

Élveztem, és élvezem, hogy így 40 éves korom után végre csinálok valamit. Mert mit csinál egy könyvelő? Papír ide – papír oda, és kész. Ez persze leegyszerűsítve, de a lényege ez: semmit nem hoz létre. NEM ALKOT. NINCS KÉZZELFOGHATÓ EREDMÉNYE A MUNKÁJÁNAK. És nekem ez hiányzott. Hiányzott a termék a kezemből, hiányzott az alkotás öröme, szabadsága.

És most mindez megadatott, alkotok, csinálok valamit. Óriási élmény ez nekem, és mindezt tükrözik a termékeink is.

És itt szeretnék áttérni a feleségemre. Nélküle nem lennék itt. Az ő támogatása, a tudása, az ereje ugyanolyan fontos mint az én vágyam a termelésre. Kemény asszony, a szó jó értelmében. A család és a munka nála egy és ugyanaz, kötelesség, jó értelemben vett béklyó. Nincs megalkuvás, nincs kompromisszum, nincs mellébeszélés. Kemény, de igazságos. Nincs fontosabb célja a családnál, az együtt boldogulásnál, a jövőbe vetett hiténél. Mindenben mellettem, mellettünk áll, és ugyanolyan élvezettel készíti nektek a termékek díszítését, mint én az alapot. Ő is bemutatkozik itt nektek, becses nevén csak Anita, de ha már így beszélgetünk, akkor nevezzétek csak Ancsának. Felsőfokú műszaki menedzserként végzett anno fiatal sihederként, majd egy számítástechnikai cég adminisztratív részlegén dolgozott jó pár évet, mikor megszületett az első, majd a második végül a harmadik fiunk is. Nem, nem unatkozott soha az életében, a legkisebb gyermekünk is még csak most tölti a 3. évét, de az alkotásra valahogy szakított időt. És ti ezt láthatjátok. A koszorúkban (ami hamarosan felkerül az oldalra), a táblákban, és szinte mindenben benne van a keze. És az egész rendszerben, mely a vállán nyugszik. Én csak a famunkát csinálom, meg ezt a blogot, minden más az ő kezét dicséri. Fogadjátok hát tőlünk sok szeretettel mindazt a csodát amit nektek nyújtunk, és nem leszünk hálátlanok.

Hogy mi lesz a továbbiakban? Ez még számunkra is kérdéses, bár van egy irány amit kitűztünk. A kézzel, szívvel, lélekkel szlogent már használják mások, ami tökéletesen érthető, mi is így gondolkodunk termékeinkről, de úgy érezzük, ennél többet nyújtunk. Nyújtjuk a kezünket, a lelkünket, a gondolkodásmódunkat, a család iránti szeretetünket, összetartásunkat. Azt az életérzést szeretnénk nektek átadni, amit mi is megélünk. Azzal, hogy alkotunk, azzal, hogy nektek alkotunk. Alkotunk készterméket, és alapanyagot is, azon kedves vevőinknek, akik ugyanolyan késztetést éreznek magukban az alkotásra mint mi. Üres táblák, gyertyatartók, és hasonlókat adunk nektek. Bontakozzatok ki, tegyétek próbára fantáziátokat, kézügyességeteket. Hamarosan lesznek videók, DIY leírások és hasonlók is az oldalon, reméljük közös örömünkre. Mert nincs jobb és szebb dolog a világon, mint az elégedett vevő mosolya, visszajelzése.

És ne feledjétek, írjatok nekünk IGAZI levelet! :-)