3 db 2015-ben készült fiú emeletes ágy eladó. Az ágyak saját részre készültek, most jött el az ideje, hogy lecseréljük őket, valami "nagyfiúsra"! :-)
Az ördög a részletekben rejlik. Szól ugye a mondás, és ezt mi sem bizonyíthatná jobban, mint egy videó. No persze nem az ördögről, hanem a részletekről.
Tél van. Hideg van. Az emberfia ki sem akar mozdulni a meleg szobából. Csak jár az agy. Tekeredik. Jobbra is, balra is. Itt bent a meleg szobában nincs mit csinálni. Csak a gondolatokkal játszani. És amikor beüt egy érdekes ötlet, akkor azt még csűrjük, csavarjuk. Mert azt lehet itt bent, a jó meleg szobában. De amikor már fáj a semmittevés, akkor ezekből a gondolatokból tettek lesznek.
És ekkor elkezd átalakulni a műhely, és készül pár új műhelysegéd is.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és nagyon Boldog Új Évet Kívánunk mindenkinek, ezzel az aranyos kis filmünkkel.
2004 óta (azaz lassan 15. éve) használjuk a fürdőszobában azt a polcot, amit a napokban lecseréltünk. Nem, nem vettünk újat, az kéne még csak! :-)
Sőt a régit sem fogjuk kidobni, felújítva még szolgálni fog minket egy másik helyiségben.
Kevés olyan anyag van a világon, mely végigkövette az emberiség teljes életútját. És ezen kevés anyag közül is a legelső a fa. A fa melynél természetesebb, megújulóbb anyag aligha van a világon. És ez a kapcsolatot az ember és a fa között, semmilyen más anyag nem tudja elérni. Mert csak a fának van LELKE!
Ez a sorsunk. Az élet nevű játékot, még nem sikerült senkinek sem túlélni, de hogy mikor is jön el az a pillanat, amikor itt kell hagyni e földi világot, (bármi is jöjjön utána) az nem mindegy.
Kiskorunkban, mindent gyűjtöttünk. Hogy, ki és mi mindent, az egyéni preferenciáktól változott, de volt aki kavicsokat, volt aki matchbox-okat, volt aki plüssállatot, volt aki szalvétát vagy matricákat. Az idő előrehaladtával ez a gyűjtőszenvedély nem változott, csak átalakult.
Hogyan működik a Patreon. Egyáltalán mi az a közösségi finanszírozás és miért fontos a kedvenc tartalomszolgáltatóinkat (bloggerek, vloggerek, esztéták, művészek…stb) támogatni akár pár dollárral / pár száz forinttal havi szinten? Amerikában már igen komoly kultúrája van a közösségi finanszírozásnak – közösségi támogatásnak, ami Magyarországon még nem igazán terjedt el. Most vegyük végig lépésről lépésre, hogy mi ez, miért jó és miért fontos!
Igen, igen, már kapizsgáljátok. Magyarország - Balaton déli part - Somogy megye- Somogyvámos - Krisna-völgy
Nemrégiben, egy kis Balatoni vizbecsobbanással egybekötve ellátogattunk egy középiskolai régi-régi (mintha olyan öregek lennénk:-) ) jóbarátomhoz.
Mi a baj a mai gyermekekkel? Egyáltalán van velük baj? Vagy esetleng velünk? Ne adj'isten a rendszerrel? De milyen rendszerrel? A gazdasági? A politikai? A társadalmi? Annyi kérdés van, melyre nem tudjuk a választ, csak azt érezzük, hogy valami nem jó. Valami nem olyan mint a mi, vagy a szüleink fiatalkorában. Mintha minden kicsúszna a kezünk közül. Tényleg kicsúszik?
A Rustica Design Manufaktúra, mint tudjátok egy kis családi hobbivállalkozás. De ez a vállalkozás nem azért foglalkozik a loft, rusztikus és vidéki stílussal mert most ez népszerű, hanem azért, mert ebben él. Ez teszi ki a mindennapjait,(mindennapjainkat) ettől olyan igazi, olyan kézzelfogható, valóságos. Mi tudjuk milyen az igazi vidéki hangulat, hiszen parasztcsaládból származunk, a szó legnemesebb értelmében, parasztházban lakunk, és autentikus stílusban, autentikus anygokkal dolgoztunk mindig is.
Minden háztartásban van pár olyan szerszám, aminek élesnek kellene lennie. Például a kések, ollók, esetleg egy-egy bárd vagy kisebb balta. Ez nálunk is így van, kiegészítve még különböző vésőkkel, gyalukésekkel, pengékkel, citlingekkel stb. Eddig elvittem ezeket néha-néha késes és köszörűshöz, de ez bizony a Manufaktúránál nem megoldás. De akkor mi?
Az inspiráció (sugallat, ihlet, késztetés), a lelki és szellemi tett egyik mozgatórugója, ami a kreativitással járó alkotókészség révén innovációt, azaz szakmai fejlesztést, vagy gyakorlatban is megvalósuló újításokat eredményez.
Nem, nem adjuk fel az asztalos álmainkat, a filmes álmokért, de a youtube csatornára csak készítünk egy-egy filmecskét.
A legkritikusabb megrendelőid a családod! :-) Mindig a maximumot kell nyújtani, de itt annál is többet. Igen - igen, ezzel a háttérvilágítással sajnos egy kicsit giccses felé hajlik a történet, de ennek is megvan a magyarázata. :-)
Mai kis szösszenetünk apropója, hogy az index hobbiasztalos fórumán feltűnt egy 1955-ös magyar film, melyet meg szeretnék veletek osztani. Egy kicsit kikandikálunk az asztalosságból, no nem messzire, hiszen az ácsok is fával dolgoznak, a szóban forgó láda pedig még bútor is. Szóval az ácsolt ládákról más néven szuszékokról szól e kis film, illetve magáról a láda készítéséről.
Mai világunkban már nem elég csak egy weboldal, vagy az oldalon belüli blog. Ezer és egy módja van annak, hogy kövessetek minket, nézzük meg mi milyen lehetőségeket használunk a mai napon.
Belegondoltatok már abba, hogy miért drága az asztalos által elkészített bútor? Hogy mennyi munka van egy-egy szép bútordarab mögött? Pár szóban hadd meséljek most erről nektek. És a bejegyzés végén pedig megnézhetitek a kis polc elkészítését is!
A fa szépsége nélkül kopár lenne a világ. Áll a Hobbiasztalos blog fejlécében. És gondolom még itt-ott, hiszen abszolút igaz. Mi több a mai világunk műanyagggal körülvett életterébe már-már kuriózum egy-egy IGAZI FA bútor vagy kiegészítő megjelenése. Én ma csak 3 fényképet hoztam nektek. És hogy mit láttok? Ez egy celtisz vagy más néven nyugati ostorfa. Gyönyörű színek, gyönyörű mintázat. Ti milyen bútort készítenétek belőle?
Ma hoztam nektek egy faházat. Egy olyan rusztikus és csodálatos házat, melyben biztosan jól éreznétek magatokat, bár a videó magáról a ház építéséről szól. Arról a hihetetlen munkáról amit egy faház kvázi kézi építése jelent. És arról a csodálatos dologról, amit a család jelent. Velük együtt építve és belakva lesz a házból otthon.
Vigyázzatok mert a videó hosszú, de addiktív. Ha elkezded nem bírod abbahagyni. És ha vége lesz, újra és újra meg akarod nézni..... :-)
Szerintetek van valami köze a szelektív szemétgyűjtésnek az asztalossághoz? Mert szerintünk van. Nem csak azért, mert készítettem egy #szelektívkukászsáktartóállványt, hanem maga az asztalosság illetve annak az az ága, amit itt mi képviselünk.
A konyhában mindenkinek van valamilyen vágódeszkája, manapság már inkább műanyagból. De miért ne lehetne a vágódeszka is egy szépséges használati eszközünk? Lehet, csak sok munka-idő-energia ráfordítást igényel. De vannak jópáran akiket ez nem érdekel és bizony sorra készítik a szebbnél szebb vágódeszkákat fából!
Eljött a a befejezés pillanata, és a Rustica Design Manufaktúra életének első saját "így készült" videója is elkészült. Fogadjátok sok szeretettel, és ne fogjátok vissza magatokat, ha megjegyzésetek támadna a videóval kapcsolatban. Az építő jellegű kritikát is szívesen fogadjuk, de ne mérjétek szűkszavúan a dícséretet se! :-)
Ezt speciel itthonra készítem, de később ki fogom számolni, mennyibe is kerülne. Ha csak azt nézem, hogy vörösfenyő, és eszméletlen nagy a súlya, akkor már gondolhatjátok: nem lenne olcsó. Viszont évekre, évtizedekre tervezve! :-) De nézzük, hogyan is épül, hátha valaki közületek kedvet kap a megépítéséhez.
Mivel adott a hely, ahova elkészítem e ládát, így a méretei is adottak. Minimum 45 cm, maximum 55 cm széles legyen, magassága kb. térdmagasság, szélessége pedig 100 cm körül legyen.
Stílusban is sok a lehetőség, gondolkodtam akácfa rönkben, vízszintes lécekből végén csapolással készítettben és még sok fajtában, de a sok-sok gondolkodást követően az tetszett meg, ahol az oldalfal függőleges lécekből áll, és van „talpazata és teteje”. Szerintetek ennyi elég egy tervhez?
Esetleg antik, vintage? Felmerül ugye bennetek is, hogy melyik mit jelent. Egyszerűsítsük azzal, hogy mind régies stílus? Nos, ez esetben bizony teljes tévúton járunk.
Mit is írhatna, egy blogoláshoz nem értő ember élete első blogbejegyzésébe, és a honlapja indulásakor?
Írjon a terveiről? Írjon a honlapról? Vagy írjon a termékekről? Vagy írjon magáról, magunkról, hogy kik is vagyunk?
Kattints, és kiderül.
